A hűtőköri rendszerben a kompresszor nyomó oldalára beépítenek egy vízhűtőközeg hőcserélőt, mely a kompresszor utáni úgynevezett túlhevítettségi hőt hasznosítja, ugyanis itt a legforróbb a hűtőközeg. A kondenzáció nem ebben a "hőhasznosító" hőcserélőben történik, itt csak kissé lehűtjük, majd tovább megy és a kondenzátor hőcserélőben befejeződik a kondenzáció.
Annak a hőnek amit egyébként eldobnánk, egy részét így vissza lehet forgatni, és hasznosítani, vagyis a hűtés mellett a meleg-víz ingyen elkészül.
A hagyományos előnykapcsolásos meleg-víz készítés egyébként úgy történne, hogy vízoldalon a hőszivattyú átkapcsol, és a HMV (használati meleg víz) tárolót kezdi fűteni. Igen ám, de amíg ez történik sem nyáron nem hűti az épületet, és télen is megszakad a fűtés.
Ezzel ellentétben, a hőhasznosítóval télen sem és nyáron sem kell átkapcsoljon csak HMV készítésre, mert a hőhasznosító hőcserélőn mindig forró hűtőközeg halad át, a hőszivattyú belső tél/nyár átváltó szelep a hőcserélő után van a hűtőkörben.
A "Desuperheater" hőhasznosítóval jelentős energiát lehet megtakarítani olyan épületekben ahol van hűtési igény, és ugyanakkor meleg igény is, ami jellemzően meleg -víz, de lehet egy medence fűtése, technológiai igény, konyhai vízellátás stb., ugyanis hűtés közben extra villamos energia nélkül megy a meleg termelése is.
A "Desuperheater" hőhasznosító teljesítménye általában 15-25 %- a a hőszivattyú névleges fűtési teljesítményének, és alkalmazható víz/víz és levegő/víz hőszivattyúk esetében is.
A hőhasznosító vezérlése elég egyszerű, ha jár a kompresszor, és van igény a tároló a kívánt hőmérséklet alá hűlt, akkor indítja a SZ1 szivattyút, addig, amíg el nem érjük a tárolóban a kívánt hőmérsékletet.
A hagyományos HMV készítő előnykapcsolást is ki lehet építeni, ha hirtelen nagy meleg-víz igény jelentkezik, akkor azt hagyományosan is elő lehet állítani, ez plusz biztonságot ad.