Nem lehet eleget hangsúlyozni a karbantartás szükségességét. Nem, nem lehet elspórolni. Illetve nem érdemes...
A split légkondíciónálók esetében a beltéri egységen hűtéskor pára csapódik kii, egy nedves réteget alkotva a hőcserélőben. Ebbe a rétegbe aztán beleragad mindenféle apró por, amely jelentős része szerves anyag. Sajnos ez elkezd bomlani, és táptalaja mindenféle mikrobának. Ennek következtében a beltériből kifújt levegő rossz szagú lesz, spórákat tartalmaz és meg is betegítheti a hűtött térben tartózkodókat.
Ezt el tudjuk kerülni, ha a készülék légszűrőjét rendszeresen kivesszük (ezt házilagosan is meg tudjuk csinálni) és kimossuk.
A szagok és fertőzés megelőzéséhez a hőcserélőt is ki kell tisztítani, és erre a legegyszerűbb a direkt erre a célra használatos klímatisztító spray használata. Ez a spray szakboltokban, de nagyáruházak autós részlegén is kapható. Fújjuk jó bőven le a hőcserélő lamelláit, kövessük a használati utasítást, majd vízzel öblítsük át.
A kültéri karbantartása szintén elengedhetetlen. A kültéri, legyen az egy split kültérije, vagy akár nagyobb teljesítményű folyadékhűtő, nagy mennyiségű levegőt keringtet át a hőcserélőn, a levegőben lévő szennyeződésekkel együtt. Ahol tisztább a levegő, ott ritkábban igényel tisztítást, és az elpiszkolódottsága akár egyszerű ránézéssel is megállapítható. Különösen ártalmas a klímaberendezéskre a nyárfa vattaszerű szálló magja, amelynek májusban, tehát pont a klímaszezon megkezdődésekor van szezonja. Ez a kültéri hőcserélő lamelláin fennakad, majd felgyűl, és egész rendes összefüggő réteget alakíthat ki.
Hűtéstechnikai szempontból ez annyira eltömheti a légáramot, hogy a berendezés akár le is áll, vagy meghibásodik. A megrendelő sokáig nem vesz észre semmit, csak a villanyszámlája lesz egyre nagyobb, mert a hűtőkör hatékonysága drasztikusan romlik az elpiszkolódás növekedésével.
Érdekes tapasztalat, hogy vásárláskor mennyire figyelnek a vevők a berendezés energiahatkonyságára, viszont ezt a szempontot teljesen figyelmen kívül hagyják üzemeltetés során. A megnövekedett energiafogyasztás pedig bőven többe kerüll, mint a tisztítás költsége.
Az alábbi két fényképen egy alig piszkos és egy a nyárfa "vattát" épp összegyűjtve piszkolódni kezdett hőcserélőt látunk. Még nem olyan vészes a helyzet, a lamellák még jól látszanak, a levegő viszonylag akadálytalanul áramlik a hőcserélőn.
Az alábbi ábrán egy rettenetesen elhanyagolt kültéri egységet látunk. Az üzemeltetőnek vagy fogalma sincs a tisztítás fontosságáról, vagy rettenetesen hanyag...
Ezen a kosz már teljesen összefüggő posztó szerű anyaggá összeállt. A nyárfa vatta egy idő után maga is szűrőszerű szövetté áll össze, kiszűrve, összegyűjtve a levegőből az egyre finomabb szennyeződéseket, port, magvakat stb. Ha ez megázik az esőben, akkor összecementálódik, és szinte áthatolhatatlan akadály lesz a levegőnek. A lecsökkent levegőmennyiség alig tudja hűteni a kondenzátort, a berendezés energiahatékonysága drasztikusan csökken, megnő az alektromos fogyasztása, amyyl a meleg hónapok folyamatos üzemelése alatt tetemes plusz költséget fog okozni. Ha nincs tisztíva szinte biztos, hogy a legnagyobb melegben majd le is áll a készülék. Remélhetőleg nem véglegesen... Nem volna nagy ügy egyébként, csak néha egyszerűen rá kell nézni a készülékre, a laikus is látja, hogy valami nincs rendben.
A hűtőköri folyamat teljesen felborul ha annyira elpiszkolódik a kültéri hőcserélő-kondenzátor, hogy nem tud elegendő légmennyiséget a ventilátor átkeringtetni rajta. A kondenzátorban nagy nyomáson cseppfolyósodik a hűtőközeg, vagyis akkor tud cseppfolyósodni, ha azt, még gáz halmazállapotban levegővel elkezdjük hűteni. Ha a levegő mennyisége drasztikusan lecsökken az elpiszkolódás miatt, akkor a kondenzáció, vagy cseppfolyósodás egyre magasabb nyomáson történik. Tudvalevő ugyanis, hogy a cseppfolyósodás és a nyomás összefügg egymással: minél nagyobb a hőmérsékleten akarunk cseppfolyósítani egy gázt, annál nagyobb nyomásra lesz szükségünk.
A nyomást a kompresszor biztosítja, és a növekvő nyomás a növekvő elektromos fogyasztást is eredményezi. Majd, ha elér egy olyan pontot, hogy a cseppfolyósodáshoz szükséges nyomást a kompresszor már nem tudja előállítani, akkor jó esetben csak leáll a berendezés hibára, de jó esély van arra is, hogy a folyamatos erőlködés eredményeképp a kompresszor tönkremegy.
A magasabb üzemelési nyomások miatt a forrasztások is hamarabb elengedhetnek, a hűtőközeg elszökhet.
És akkor meg lehet kérdezni, hogy megérte- e a karbantartás elbliccelni?