Ezen belül elsősorban a levegőszennyezés csökkentése egyre hangsúlyosabbá vált. Az első olajválság USA-ban és Japánban indította el a hőszivattyúk fejlődését, ekkor még Európa a napenergiára koncentrált.
A második olajválság hatására már Európa is kapcsolódott a hőszivattyúk fejlesztésébe. Az USA-ban és Japánban a hőszivattyúk elterjedésének nem volt különösen nagy akadálya, ugyanis a ciklusmegfordító szelep alkalmazása nagy előrelépést jelentett és az amúgy is klimatizált épületek berendezésének hőszivattyús átváltása nem okozott problémát. Európában nem volt ennyi egyszerű a hőszivattyúk elterjedése. Ekkor még a klimatizálás nem volt általános, csak luxus épületekben használták, vagy ott, ahol technológia megkövetelte. Ennek megfelelően a fűtési rendszerek a hagyományos fosszilis energiaforrásokra épültek, az előremenő vízhőmérséklet 90°C vagy 70 °C volt. Mivel a hőleadókat erre a vízhőmérsékletekre méretezték, nem lehetett csak a kazánt lecserélni hőszivattyúkra, mert azok előremenő hőmérséklete lényegesen alacsonyabb, ezért a hőleadók nem tudták kifűteni a helyiségeket. Hőszivattyúkat tehát csak új épületeknél alkalmazhattak, ahol már a tervezésnél ezt a megoldást választották. A hőszivattyú csupán egy eleme a rendszernek, mégis az egészet meghatározza. Amíg ezt nem ismerték fel, számos problémát okozott. Nem elég csak gyártani a hőszivattyút, nem elég önmagában államilag támogatni, hanem rendszerben kell gondolkodni. Csak ezen az úton lehet jó, gazdaságos és környezetbarát megoldásokat tervezni, építeni. A nyolcvanas évek elején sok új hőszivattyúgyár alakult, amiket elsősorban a kedvező állami támogatások motiváltak. Ezen felül sok szakember alapított magáncégeket, akik a tervezéshez jól értettek, de a kereskedelemhez annál kevesebbet. Ennek következménye az lett, hogy sok elrontott, nem megfelelően működő rendszer született (energiapazarlók és drágák voltak, tehát nem térült meg a beruházás). Így, ahogy a 2.1. ábra is mutatja, a hirtelen ugrást egy összeomlás követte. A legsúlyosabb probléma nem a hőszivattyú kereskedelem hanyatlása volt, hanem a nyilvánosság bizalmának elvesztése a hőszivattyúkban, s ezt nehéz lesz visszanyerni.
Napjainkra a hőszivattyúk alkalmazása ismét előtérbe került, de most már trgondoltabban, összehangoltabban és eredményesebben. Bebizonyosodott, hogy ez ténylegesen környezetbarát, gazdaságos megoldás. Nyugat-Európában jelentősen megemelkedett a hőszivattyúk száma. Számtalan fűtési rendszer működik ilyen elven, sőt, Dániában és Svédországban a sok esetben fosszilis rendszerű távfűtést állították át hőszivattyúsra
1999-ben brüsszeli központtal megalakult az Európai Hőszivattyús Szövetség (European Heat Pump Association - EHPA), amely koordinálja az európai hőszivattyú piacot, szakmai továbbképzéseket szervez és lobbizik a kormányoknál a támogatottságért. Több európai országban különböző módszerekkel népszerűsítik a hőszivattyúk alkalmazását. Svájcban 2001-ben gyermekrajzok felhasználásával széleskörű reklámhadjáratot indítottak a hőszivattyúk elterjesztése érdekében. Finnországban, Norvégiában, s még Csehországban is az erőteljes központi támogatásnak köszönhetően jelentősen nőttek a hőszivattyús alkalmazások.
A nyugat-európai országokhoz képest a magyarországi alkalmazások száma sajnos elenyésző. Hazánkban az elterjedést gátló legfőbb ok az alacsony, támogatott gázárakat tartják, de emellett jelentős oka van a hiányos ismereteknek, társadalmi bizalmatlanságnak és állami támogatottság hiányának is. Egy olyan széles körben ismert, a piaci szereplők összefogásával létrejött szakmai szervezetre volna szükség, amely Magyarországon is megfelelő erővel tudna lobbizni a hatóságoknál támogatásért, szakmai fórumokat, tréningeket tudna szervezni, és a lakósságot is tájékoztatni tudná. A jelenlegi helyzetben nagy szükség volna minél több olyan tudású szakemberre, akik biztonsággal el tudják dönteni, hogy adott helyzetben a hőszivattyús rendszer gazdaságosan kiépíthető, annak üzemeltetése olcsó lesz, és a környezetvédelmi szempontok is érvényesülnének. Olyan esetekben, ahol új létesítmény épül, nincs kiépítve a megfelelő vezetékes gázhálózat, és ha a tulajdonos klimatizálást is szeretne, akkor nagy biztonsággal kijelenthető, hogy megéri hőszivattyús rendszerben gondolkodni. Sőt, ha a jövőre gondolunk, az emelkedő gázárak, vagy azok európai piaci szintre való emelkedése után már jelentősen megnő az esélye, hogy gazdaságosabb hőszivattyút alkalmazni. Az állam feladata volna, az egyéni érdekeken túlmenően, hogy felismerje a hőszivattyús alkalmazások hasznát és fontosságát. Csökkenthető az import energiáktól való függőség, kevesebb energiával megoldható ugyanaz a fűtési feladat, és a környezetre sokkal kevésbé káros megoldás járulékos költségmegtakarításairól nem is beszéltünk még. A forgalmazók feladata pedig az lehetne, hogy a hőszivattyús rendszerek, berendezések tervezéséről, beépítéséről, gazdaságossági elbírálásról szóló tanfolyamokkal, tréningekkel segítse a szakembereket, széles körben népszerűsítse az új technológiát hazánkban is. Szükséges volna a végfelhasználók, a nem szakmabeliek tájékoztatására, mert végül is a végső döntés sokszor az ő kezükben van, de jelenleg bizalmatlansággal kevert tudatlanság lengi körül a hőszivattyút, sok ember számára nem értett, sőt hihetetlennek, tűnik a hőszivattyú működése, és emiatt inkább a jól bevált, tradíciókkal rendelkező gázfűtést részesítik előnyben. Magyarország minden természeti adottsággal rendelkezik, jelentős geotermikus energiával, hogy a hőszivattyúkat gazdaságosan lehessen üzemeltetni.